Való-e a programozás nőknek?

 

 

Ha mondta már valaki, hogy nem, úgy egy gyakran emlegetett sztereotípiával találkoztál. Szeretnénk ebben a bejegyzésben kicsit körül járni a dolgot. Az IT szektor a munkapiac legdinamikusabban fejlődő része. Érdemes megnéznünk, mi a helyzet a legmagasabb bérek világában, és miért nem könnyű női kalandoroknak járni a vidéken.

 

Az ember szeret kategorizálni, személyes tapasztalatait kivetíteni másokra is, főleg, ha az élmény negatív. Nem segít ezek feloldásában, hogy a mindenki számára fogyasztásra kínált kulturális javak jórésze ráerősít ezekre a berögződésekre. Most tegye a szívére a kezét a kedves olvasó, és mondja, hogy még sosem hallotta filmben, ismerősétől egy szerelmi csalódás után, hogy „minden férfi/nő egyforma”. Akkor nézzük csak, miért is nem való a programozás nőknek?

Már gyerekkorunkban látunk magunk előtt mintákat. Azonosulunk velük. Anyu tipikusan ezt csinálja, apu meg tipikusan azt, a kislányoknak az oviban babázni kell, a fiúcskáknak meg LEGO-zni. Nemüktől függően mást hallanak a gyerekek. Egy kislánynak nem illik piszkosnak lenni, csúszni-mászni a sárban. De ha kisfiús a család? Akkor jó a gyerek, ha talpig maszatos. Egy fiú fedezze fel a világot! Másszon fára! Rosszalkodjon kicsit. A lányka maradjon a házban, meg ne fújja a szél. Ezek később csak tovább erősödnek. Deviánsnak minősül, aki máshogy viselkedik.

A reálos tárgyak megkövetelik az analitikus gondolkodást. Ezt a készséget erősítik a fiúsnak titulált gyerekkori tevékenységek, így az iskolában már előnye mutatkozik az egyik nemnek. Női oldalról viszont kompenzálni kell a kiesett időt, energia befektetést, hogy a szakadék áthidalhatóvá váljon. Ha nincs olyan motívum, ami ezt támogatná, kisebb eséllyel választ karriert egy nő a számára távoli területen. Tovább mélyíti a szakadékot, hogy a női feladatok körébe tartozó gondoskodással kapcsolatos tevékenységeket pedig ajánlják is a lányoknak. A pozitív megerősítés így vonzóbbá teszi a közszféra kínálta munkalehetőségeket, és kisebb a valószínűsége annak is, hogy vezető pozíciót pályázik egy nő.

 

 

Magyarországon tipikus női szerep a gyerekekről és idősekről való gondoskodás.

 

A családokban ez a feladat legtöbbször a feleségre hárul. Nem csak saját idős szüleiről, de párja családjáról egyaránt irányul felé az elvárás. Az A&K Magazin 15. lapszámában írtunk arról a szociológiai tanulmányról, ami a közép-kelet-európai háztartási munkaterheket mérte nemenként bontva.

Vannak tehát íratlan szabályok, amiket elfelejtünk felülvizsgálni, pedig lehet, hogy már inkább csak akadályoznak, mint segítik mindennapjainkat. Így amellett, hogy a fiatalkori szocializáció is azokat a szerepeket erősíti, melyekre a nő fokozatosan készül fel, később egy dinamikusan fejlődő iparággal lépést tartani, folyamatos továbbképzést, jelenlétet, extra időt ráfordítani egy nő életében kevesebb lehetőség van.

 

Hazánkban a mai napig dívik az elképzelés, hogy a nőnek otthon a helye.

 

De a legtöbb család ezt nem engedheti meg magának. Ahol pedig mindkét fél dolgozik, a második műszak terhei nem csökkennek a feminin oldalra nézve. A munkáltató részéről segítséget jelenthet, ha részidős helyeket kínál, elérhetővé teszi a home office lehetőségét, tolerálja, pártolja, ha a férfi munkavállaló vesz ki szabadságot például, ha beteg a gyermeke.

Ha sikerül is elhelyezkedni, a pályaelhagyók között több a nő, mint a férfi. A sokak számára vonzó, modern munkahelyek amolyan „boys’ club” hangulatot képviselnek. Itt egy nőnek nehezebb érvényesülnie, kevésbé érzi, hogy azonosulni tud a közösen képviselt értékekkel.

A téma mindenképpen több figyelmet érdemel. Novemberben az ELTE Társadalomtudományi Karán volt egy érdekes program. A Digitális Szociológiai Kutatóközpont szervezte kerekasztal beszélgetés résztvevői Gregor Anikó, Turcsányi-Szabó Márta, Vásárhelyi Orsolya, Verdes Balázs vettek részt, a beszélgetést Dessewffy Tibor moderálta. Az esemény címe egy jó nagy kérdőjellel a végén: Rögzülnek-e a korábbi nemi egyenlőtlenségek az információs korban?

 

Erről a következő hetekben egy háromrészes beszámolóval jelentkezünk, ahol ki tudjuk bontani az érintett témákat.