fbpx

Megtanulni programozni idősebb korban is megéri?

 

programozni idősebb korban szemüveggel a monitor előtt sem gond

 

Legalább hetente egyszer beleszaladok ebbe a kérdésbe, hogy érdemes megtanulni programozni idősebb korban? Úgy is nehéz lenne, vagy teljesen lehetetlen, nem? Nem csak önámítás, ha valaki belevág ilyen idős korban valami teljesen újba?  Azt, hogy érdemes-e megtanulni, nem tudom megválaszolni, mert mindenkinek mást jelent az érdemes. Tanulmányaim alapján azt az oldalát vizsgálom meg ennek a kérdésnek, hogy lehetséges-e megtanulni idősebb korban, és ha igen, milyen feltételekkel, hogyan? Aztán, hogy a befektetett energia, odafigyelés és az új programozói karrier eredményei valakinek megérik-e a ráfordított időt, munkát? Döntse el ki-ki saját maga!

 

Nézzük meg közelebbről, mi is történik a fejünkben!

 

Az agy használat közben folyamatosan átalakul, fejlődik, a neuronok között újabb kapcsolatok alakulnak ki. Kitartó használattal és ismétléssel, ún. „tanulási tréninggel”, ahogy a fizikai testünk más izmai, a tanulási képességünk is szinten tartható, sőt fejleszthető is. Új emberekké válhatunk általa? Nem, semmiképp sem. Megtarthatjuk a tanulási képességünket az idő előrehaladtával? Mindenképp! Lényegében a neuroplaszticitás az agy átalakulási képessége. Az agyunk minden elvégzett feladata során megváltoztatja és átalakítja saját „áramköreit”, idegsejt hálózatát, hogy elősegítse a minél hatékonyabb feladatmegoldást.

Fontos különbség, hogy nem az IQ-ról beszélünk, hanem tanulási képességről és új információk elsajátításáról. A Mensa felmérései szerint „ az IQ 17-20 éves korig fejlődik, intelligenciaszintünk ez után érdemben már nem változtatható. Egész életünk során közel azonos marad. A kognitív tréningnek nagy szerepe lehet idős korunkban a képességeink, szellemi frissességünk megtartásában.” – írja a Mensa a saját honlapján. Tanulni tehát érdemes, már csak a hanyatlás megelőzése miatt is. Hogy programozást-e? Ha az érdekel, akkor igen, azt!

 

neuronok illusztráció

 

Mi is az a tanulási vagy kognitív tréning?

 

A gondolkodási sebesség az életkorral természetszerűleg csökken. Ez szoros kapcsolatban áll azzal, hogy egyre kevésbé mozgatjuk a szemünket, ahogy idősödünk. Kb. ötödére csökken a szemmozgás tinédzserkortól nyugdíjas korig. Ez egy természetes folyamat. Ám ahogy az időskori elhízás is megelőzhető, még ha tudatosabb odafigyelést is igényel, úgy a mentális tréning is napi szinten alkalmazható agyunk mozgásban tartásához. A felismerési, gondolkodási sebességen tudatosan javíthatunk, bármilyen életkorban!

Hogyan? Kitartó gyakorlással, edzéssel, olyan gyors döntést és reakcióidőt igénylő játékokkal, melyek valódi kihívást jelentenek számunkra. Szóval, ha a gondolkodási sebességeden akarsz javítani, akkor ne keresztrejtvényt fejts, hanem csatlakozz mondjuk egy jó kis online játékhoz, ahol gyorsan kell dönteni és ami lehetőleg időre megy, hogy tudd mérni a teljesítményed! Hajrá! Már napi 20-30 perc edzés meg fog látszani a teljesítményeden, néhány hét után. Próbáld ki és mesélj róla kommentben, ha van kedved!

Nem szereted a PC játékokat? Semmi probléma, nem kell a gép előtt ülnöd! Akkor keress valami jó kis kézügyességet igénylő, gyors játékot, mondjuk zsonglőr trükköket, kislabda dobálást, először 3, majd 4, sőt 5 labdával! „A zsonglőrködés javítja a gondolkodási sebességet és segít a fókuszálásban is, tehát összességében nagyon jó az agynak.” – Dr. Nicholas Price, neuroscientist, Monash University.

 

labdát fején egyensúlyozó férfi zsonglőr

 

Mitől függ, hogy valamit meg tudunk-e jegyezni?

 

Ahhoz, hogy erre megkapjuk a választ, tudnunk kell, hogy az emlékezetnek több fajtája létezik. Attól függően, hogy egy emlék, legyen szó eseményről vagy egy új, idegen szóról, mennyi ideig marad meg az emlékezetünkben, elkülöníthetünk

  • rövid távú emlékezetet, mely néhány percig vagy óráig tart
  • hosszú távú emlékezetet, mely néhány órától kezdve akár hónapokig is kitarthat
  • és tartósan fennmaradó emlékezetet, mely akár évekig is tartósan tárolja az információkat.

Az új információk tartós megjegyzése időfüggő folyamat.” (McGaugh, 2000) De vajon miért nem jegyzünk meg valamit azon nyomban, ahogy találkoztunk vele? Miért kell várni, ismételni?

 

Miért kell tanulni?

 

Azért, mert az átmenetileg tárolt információk a rövid távú emlékezetben foglalnak helyet, és a hosszú távú emlékezetbe jutásukhoz az agyunkban levő idegsejtek szinapszisainak átalakulása szükséges. Össze kell hangolódniuk, át kell alakulniuk, ehhez pedig időre és ismétlődésre van szükség, hiszen csak olyan kapcsolatokat érdemes kialakítania, amelyekre az egyénnek bizonyítottan szüksége van. Ha ismételten találkozik egy-egy problémával, kialakítja a kapcsolatokat, mert úgy ítéli meg, ez a tudás fontos a túléléshez, előre jutáshoz. Viccesen úgy is fogalmazhatunk, hogy azok a sejtek, amelyek együtt működnek, “együtt is tüzelnek“, ennyire összehangolódnak.

Tehát nem mindegy, hogy mennyi ideig foglalkozunk egy adott információterülettel? Bizony nem. Hebb szerint “minél tovább tart a rövid idejű emlékezet reverbációja (* a sejtszintű átalakulás), annál nagyobb valószínűséggel alakul ki tartós emlékezet.” (Hebb, 1972)

emberi agy

 

Ezért nem mindegy, hogy 3 hónapos gyorstalpalón próbálsz meg megtanulni programozni, vagy egy 1 éves, tudatosan felépített képzésen. Mi ezért nem indítunk rövid, nagy intenzitású tanfolyamokat, mert biztosan tudjuk, hogy nem éred el azt a tartós eredményt, amire valójában vágysz.

Ha ez a téma bővebben is érdekel, írtunk róla korábban nyelvtanulással foglalkozó társoldalunkon, az A&K Nyelvtanulás oldalon. A blogbejegyzést itt érheted el: A rövid tanfolyamok tényleg nem hatékonyak?

 

Fókusz és a figyelem fenntartása

 

Érintettük a fókuszálás kérdését is. Nem véletlenül, hiszen programozóként talán ez az egyik legnagyobb fegyvered, ha a munka világában hadba készülsz. Még a tanulási sebességnél is fontosabb az, hogy kitartóan tudj fókuszálni. Az, hogy mennyi ideig tudsz koncentrálni, megalapozza a munkahelyi eredményességed, és hosszú távon a karriered is. Ez álljon most itt nem csak az idősebb, de fiatalabb generációk számára is, mert, ha valamivel, akkor a fókusszal mindannyiunknak dolgunk van manapság!

Egy számítógépes rendszer legbecsesebb erőforrása ma már nem a processzora, a memóriája, a merevlemeze vagy a hálózat, amelyiknek tagja, hanem az emberi figyelem.” – David Garlan, Carnegie Mellon University, Professor of Computer Science.

Daniel Goleman, amerikai pszichológus, az érzelmi és társas intelligencia kutatója szerint a koncentrációt zavaró tényezőknek két alapformája van: az érzékszervi és az érzelmi.

 

Miért fontos ezeket ilyen részletesen tudni?

 

Mert mindkettőért tehetünk, tudatosan! Nagyon fontos szempont, hogy a koncentráció javításához nem a fókuszálás képességét kell növelnünk magunkban valami csoda folytán. A titok a természetes figyelmünket megzavaró, egyéb tényezőkben rejlik. Nem figyelnünk kell jobban megtanulni, hanem „ki kell tudnunk zárni mindent, ami a figyelmet megzavarhatja.” – Dr. Stephen Macknik, Director of Behavioural Neurophysiology, Barrow Institute.

Ha ez fizikai, mondjuk hang vagy fényhatás, akkor az ellen kell tennünk. Ezek könnyen azonosítható és megszüntethető környezeti hatások. Ezért látható például sok programozó fején fejhallgató a munkahelyen is. Tudatosan kizárják a zavaró hatásokat és így eredményesebbek a munkájukban. (Feltéve, ha megfelelő önismerettel választanak hallgatnivalót hozzá.)

 

női programozó fejhallgatóval

 

Ha érzelmileg érintett meg minket egy esemény, akkor pedig azt kell helyre tennünk. Ez nem csak negatív esemény lehet, mint például egy baleset. Egy jól sikerült randi vagy egy új kisállat érkezése a családba is okozhatja a fókuszálási képességünk csökkenését. A fontos az érzelmi érintettség és a hatás a lelkünkre nézve. Épp ezért állok végig a tanulók mellett a képzés során, ha úgy érzik, érzelmileg szükségük van támogatásra. Ez nem jelenti azt, hogy folyton követem őket, hétről-hétre. Nem az én tisztem eldönteni, kinek-mikor van szüksége az érzelmileg zavaró tényezők kizárására. De már a tanévnyitón ott vagyok és jelzem, hogy ha bármikor a jövőben szükségük van rá, keressenek meg! Ha nem megy jól a munka és ennek érzelmi okai vannak az életedben, kérj segítséget egy számodra szimpatikus szakembertől!

 

Milyen előnyei vannak, ha valaki idősebb korban tanul?

 

Nem csak, hogy nem hátrányos, ha valaki felnőtt korban vág bele a tanulásba, de sok szempontból tapasztaltabb és rutinosabb is, mint fiatalabb társai. Ezeket az előnyöket ismerve és tudatosan használva életkorod a saját céljaid elérésének szolgálatába állíthatod. Ennek ismerete nem csak a tanulás és később a munka során fontos. Önbizalmat és tartást adhat számodra az állásinterjúkon is.

Nézzük tehát, milyen előnyöd is származik abból, hogy több mindennel foglalkoztál már korábban!

A korábban megszerzett tudás:

  1. elősegíti az osztályozást: könnyebben tudsz már meglevő tapasztalatokhoz új információkat kötni
  2. a figyelem felnagyítja számodra egyes ingerek hatékonyságát: előbb észreveszed a megoldást
  3. segít a szenzoros információ megszerzésében: mintha nyomra bukkannál, tudattalanul is jó irányba kezdesz el keresgélni
  4. segít neked kontextust adni a szenzorosan bejövő információknak: nem lógnak a levegőben azok a dolgok, amelyekkel találkozol

(Robert Sekuler, Professor of Neuroscience, Brandeis University, Boston.)

 

készésgek színes illusztrációja

 

 

Mi a konklúzió?

 

Megéri programozni tanulni idősebb korban? Te mit gondolsz? Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy ha vágysz egy bizonyos tudás megszerzésére, ne mondj le róla csak azért, mert erre nem 16 évesen jöttél rá! Meg tudod csinálni, csak tenned kell érte, tudatosan tervezve, edzve a mentális izmaidat. Az állásinterjún pedig minden pozitív tulajdonságod tudatában, bátran képviseld az életkorod, mert igenis büszke lehetsz rá!

 

 

 

Források:

https://mensa.hu/az-iq-rol/gyakori-kerdesek-az-intelligenciarol

Daniel Goleman: Fókusz, Libri Kiadó, Budapest, 2013.

David Garlan: „Toward Distraction-Free Pervasive Computing”, Pervasive Computing 1, no. 2 (2002): 22-31.

Redesign My Brain series – Dr. Stephen Macknik – Director of Behavioural Neurophysiology, Barrow Institute, 2013.

Csépe Valéria – Általános pszichológia 1. – Tanulás, emlékezés, tudás, Osiris Kiadó, Budapest, 2007.

Robert Sekuler, Randolf Blake – Észlelés, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.

“Megtanulni programozni idősebb korban is megéri?” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.